A friss hír az, hogy hamarosan újra szabadon kinyithatnak az üzletek vasárnap. Újjé! Szabadon költhetjük a pénzünket vasárnap, csilingelhetnek a pénztárgépek. Nem kell többé templomba járni, vagy kirándulóhelyet keresni azért, hogy ne unjuk halálra magunkat a hét utolsó napján.

Bebukták ugye az egyházak, hiszen már nincs semmi oka annak, hogy a népek templomba járjanak. Bebukta a klérus, nem tudták fenntartani az erőszakos shopping tilalmat.

Most ne foglalkozzunk azzal, hogy egyetlen magyarországi egyház sem kérte korábban a vasárnapi vásárlás tilalmát. Egy KDNP nevű párt érvelt a vasárnapi szünnap mellett az Úr napjával, illetve azzal, hogy akkor irány a templom. Nincs tudomásom arról, hogy ez a párt bármilyen intézményes kapcsolatban állna valamelyik egyházzal. A balga nép mégis úgy könyvelte el (segítettek így értelmezni felvilágosultak) ezt a borzasztó, az emberi jogokat súlyosan sértő jogszabályt, hogy ez az egyházak akarata.

Valóban, az egyházak számára a vasárnap az Úr napja, aminek megtartását a harmadik parancsolat írja elő a keresztyének számára. A vallásos polgárok ezen a napon általában részt is vesznek misén, vagy istentiszteleten. De nem olvastam eddig olyan egyházi hangról, amelyik kárhoztatta volna azokat, akik mert nem hívők, vásárlással töltötték ezt a napot.

De ha nem az egyház kudarca az, hogy újból áldozhat a nép az áruházak pénztárainál, akkor kinek a kudarca? A Fideszé, nyilván. Meg a KDNP-é. De leginkább az Orbáné. A nép ellenállt a diktatórikus, közmegegyezésen nem alapuló szabályozásnak. A baloldal kiharcolta a jogot a vasárnapi vásárlásra. Innen már egyenes az út oda, hogy a nép akaratát eddig semmibe vevő rezsim rövid időn belül megbukjon.

A baloldal sikere, a jobboldali reakció végzetes kudarca. Nyilván. Más olvasatban azonban: a baloldali progresszió végre elérte azt, hogy mára pont az ellenkezőjét hirdesse annak, amiért az elmúlt másfél száz év munkásmozgalmai küzdöttek. Több tízezer embernek muszáj dolgoznia a hét minden napján!

A munkásmozgalmak kezdetben azért harcoltak, hogy napi nyolc óra legyen a munkaidő. Azokban az országokban, ahol vasárnap is dolgoztak, az is cél volt, hogy a vasárnap legyen munkaszüneti nap, ne kelljen akkor dolgozni. A hetvenes években már a vasárnap sem volt elég, harcoltak a szombati szabadnapért is! Magyarországon a hetvenes években bevezették, hogy minden második hét szombatja legyen szabad, a nyolcvanas évek közepére már minden szombat szabad lett, a heti munkaidő pedig negyven óra. Napjainkban több nyugat-európai országban már negyven órát sem kell dolgozni, a szombat és vasárnap pedig szabad. Az üzletek pedig szombat délben általában bezárnak, vasárnap ki sem nyitnak.

Nos, a magyarországi szocialisták új szintre emelték a munkásmozgalmi célokat. Vásárolhasson a nép vasárnap is, hiszen erre Istentől (vagy tetszés szerint akárkitől) adott joga van. Hogy tízezrek kénytelenek ezután a vasárnapjukat munkával tölteni ahelyett, hogy azt családjukkal töltenék? Természetesen nekik is jár a heti két munka nélkül tölthető nap, mondjuk kedden és szerdán. Hogy a család többi tagja akkor munkában, vagy iskolában van? Ezen csak nem akadunk már fel!

Nagy bajban van tehát a jobboldali diktatúra! Győztek a szocialisták, ünnepelhetnek. Győzött a progresszió! Meg persze győzött újra a fogyasztói szemlélet. Győzött a vásárláshoz való jog. Győztek a multik, dől a pénz vasárnap is.

De ne legyen kétsége senkinek: az egyházak ezután is miséznek és istentiszteleteket tartanak vasárnap. A boltok nyitvatartása miatt nem lesznek kevesebben!