Mindig elönt kissé az ingerültség, amikor egy politikai alakulat a vallásossághoz, az egyházakhoz méri politikai identitását. Nálunk is rendszeresen előbukik a baloldali pártokból a böffenet és politikai haszonszerzés okán kritizálják az egyházakat. Persze a politikai küzdőtér jobb oldalán is elő-előjön a szavazatszerző szándék, amikor egy politikus fotósok hadától kísérve végez vallásos tevékenységet. Gondoljunk csak a Gyurcsány Ferencre, aki elmondta egy interjúban: évekig bérmálkozott (sic). De a Szent Jobb-körmenet élén haladó politikusok többsége sem heti templomba járó egyháztag. Gyakran kerül elő politikai fórumokon az egyik oldalról az, hogy csökkenteni kell az egyházak anyagi támogatását, másrészről, hogy növelni kell az egyházak szerepét a társadalom életében. Politikusok, így kell ezt érteni.

De mit is akar a Palikot Mozgalom (Ruch Palikota)? Bebizonyítani, hogy az erkölcsnek nincs semmi köze a vallásossághoz. Merthogy nem csupán vallásos előírás, hogy az ember ne öljön, ne lopjon. Óriásplakátokon hirdetik ebbéli véleményüket, de olyan mondatok is kikerültek a molinókra, hogy „Nem hiszel Istenben? Nem vagy egyedül!” Hát óriási, ezt eddig nem tudta egyetlen ateista sem, felteszem ők eddig magányosan ácsorogtak a templomba igyekvők között vasárnap a tér sarkán. Hogy a párt mit szeretne, szerintem egyértelmű. Azok szavazatait, akik rühellik az egyházakat. Idáig a politika.

De. Nézzük csak, hogy mi a különbség a társadalmi erkölcs és a vallásos előírások között? Illetve mi a hasonlóság.

Kezdjük utóbbival! A nyugati civilizáció erkölcsi normáit az egyházi normákból szedte össze. Legalább az alapot. Ne lopj, ölj, hazudj, ne kívánd felebarátodét, főként annak feleségét stb. A honfoglaló magyaroknak még egészen más normáik voltak, aki nem hiszi, kérdezzen meg valakit ott, ahol eleink portyáztak. Azt gondolom, ezek a normák ma általánosan elfogadottak, nem kell ahhoz egyházi embernek lenni.

De tessék mondani, mi újság a paráznasággal? A tízparancsolat nem tartja szerencsésnek. Jézus szerint már az is paráznaság, ha pajzán gondolatok cikáznak át az ember agyán, ha egy formás bokát lát egy olyan nő lába végén, aki nem a felesége!

Merthogy – és most jön a különbség -, addig amíg az egyház erkölcsi normái állandóak, addig a társadalmi normák folyamatosan változnak. Mert fogadjuk el: a tízparancsolat egészen addig érvényes, míg Mózes újra fel nem megy a Hórebre! Addig ott van a Bibliában leírva az alapot képező tíz erkölcsi norma (2Móz 20,2-17). A társadalom erkölcsi normái azonban változnak. koronként, trendenként, reklámkampányonként. Sokáig a homoszexualitás bűn volt, most sokak szerint különleges tulajdonság, a válást nemrég (nincs kétszáz éve sem) engedélyezték, most szinte mindenki él ezzel a joggal.

Ne legyünk persze képmutatók. Magukat vallásos embereknek tartók sem képesek mindig és folyamatosan a mózesi táblák normái szerint élni. De attól az erkölcs még állandó – az előírásokban.

A lengyel párt akciója az erkölcs egyházi rehabilitálásáról, vagy néhány tízezer szavazatról szól? Egyetemi etika tankönyvem (Zlinszky János jegyezte) első mondata meg úgy szólt, hogy „Mindenkinek joga van mindenhez. Ahhoz is, hogy elkárhozzon.”