2012 12
03
--

Tényleg le vagyunk szarva?

Elöljáróban a címről. Nem szoktam ilyen szavakat használni papíron, vagy monitoron, de most ezt érzem egyedül méltó mottójának írnivalómnak.

Történt, hogy Szegeden kiállítottak egy installációt. Készítője Győrffy László, az alkotás címe „Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben”. Elsősorban politikusok háborodtak fel, a szegedi közgyűlés jobb oldalán ülők. Vallásgyalázásról beszélnek, a keresztyén értékek kigúnyolásáról.

gyorffy.jpg

Az installáció egy terített asztalon tizenkét tányérban emberi ürüléket ábrázol, az asztal közepén egy emberi kézfej. Izlés kérdése is lehet akár, hogy ki mit gondol erről, napjaink emberének ingerküszöbe egyébként is magas, többet elfogadunk, mint néhány éve. A szerző és műkritikus, politikus társai tagadják, hogy a műnek köze lenne a keresztyén értékekhez, általában a vallási tanításhoz, vallási tradíciókhoz. És mégis, ott bujkál a szemlélőben a gondolat, hogy talán mégsem így van, talán mégis rajtunk keresztyéneken, a mi érzékenységünkön tölti ki önmegvalósítását az alkotó.

A mű címében ott a teremtés szó, ami cáfolhatatlanul kötődik a valláshoz. Isten teremtett mindent – állítja a Biblia, mi keresztyének pedig hiszünk ebben. Teremthet az ember is, de hogy pont 12 tányérral körülvéve, azt nem gondolom. Jézus az utolsó vacsorán 12 tanítványával vacsorázott (mondjuk az 13 tányér...). Ezen a vacsorán hangzott el az a mondat, amelyben olvashatjuk „Vegyétek, ez az én testem”. Szimbolikusan önmagát tette az asztalra, ha akarom, a tányérokra. A kéz pedig akár lehet Jézus áldást és életet osztó keze is, az a kéz, amely később cipelte a nehéz keresztet, hogy megfeszíttesse magát bűnök bocsánatára. Nem vagyok persze műkritikus, lehet, hogy teljesen mást látok bele én is ebbe a valamibe. Az azonban szerintem nem véletlen, hogy lehet arra is asszociálni, amire én, a szegedi politikusok, vagy jó néhány ember széles-e hazában.

Létezik művészi szabadság, Isten óvjon attól, hogy ezt korlátozni akarnám. Ugyanakkor az elkeserít, hogy van „művész”, aki önmagát sem korlátozza. Elkeserít, hogy vannak emberek, akiknek önmegvalósító énjük kiélése közben nem számít más érzékenysége. Ők „leszarják” valóban a mi, a keresztyének érzékenységét. Szép új világ, ahol már nem az a kérdés, hogy hol van az egészséges határ az egyéni és a közösségi érdek között, hanem az, hogy van-e joga egy adott közösségnek érzékenynek lenni.

A témában Kiss-Rigó László szegedi püspök közleménye tesz rendet. Kulturáltan, elegánsan, humorral telten, keresztyénül.

A bejegyzés trackback címe:

https://egyhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr14944423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Blog.hu Sablonok (Népkert Kft.) | Partnerünk: Erdélyi Károly - honlapkészítés és keresőoptimalizálás