Ha valaki a szívében hordja a keresztet az nem fog senkit zavarni. Ez elég.
Nem más részére kell kereszténynek lenni.
A homoszexuális esküvőn való részvétel kérdése nehezebb ügy.
Ebben neki kell döntenie, hogy a meggyőződése fontosabb-e, mint a munkahelye. A munkahely kötelezően előírhat dolgokat és azok megszegését szankcionálhatja, ez ellen nincs mit felháborodni.
gyébként talán meg lehett volna oldani a dolgot jóindulattal, hogy másvalaki vállalja el ezt az esküvőt.
@Kitalátor (másként) gondolkodó: Ilyen, amikor valakinek felületes ismeretei vannak valamiről, a hiányzókat pedig kiokoskodja. Persze előnyös helyzetben vagyok hozzád képest, hiszen részt vettem a dunántúli evangélikus egyháztörténetről készült két kötetes munka elkészítésében. Tehát.
1) Az orosházi evangélikusok nem tótok, nem is voltak azok sohasem. Békéscsaba környékére telepítettek a hódoltság után szlovák evangélikusokat, akik egyébként éppen a felvidéki ellenreformáció tombolása elől menekültek. Ez a terület ma a Nyugat-Békési Evangélikus Egyházmegye. Az orosházi pusztákra Tolnából és Baranyából érkeztek onnan elüldözött magyar anyanyelvű evangélikusok, akik ott egyébként még a Sztárai Mihály által alapított gyülekezetekben éltek. Orosháza környéke most a Kelet-Békési Evangélikus Egyházmegye. Míg Békés megye nyugati részén egészen a 20. század közepéig Tranoscius énekeskönyvet használták (ez szlovák nyelvű), addig a keleti részen a dunántúli magyar énekeskönyvet. Bővebben itt olvashatsz: del.lutheran.hu/portletek/egyhazmegyek/a-nyugat-bekesi-egyhazmegye.
2) A Dunántúlon a 16. század végére a lakosság túlnyomó többsége evangélikus, kisebb része református lett, és volt egy nagyon kevés katolikus. A Dunántúl közepén aztán nagy rombolást végzett a török hódoltság, majd a 17. század közepétől Pázmány és Esterházy Miklós politikai mesterkedései folytán több, addig evangélikus földesúr rekatolizált, így a Nádasdyak, a Batthyányok és az enyingi Török család. Ezzel együtt érvényesült a ius religio, a rekatolizált családok jobbágyai is kénytelenek voltak rekatolizálni. A török hódoltság után aztán a Dunántúlon is kénytelenek voltak az elnéptelenedett településeket benépesíteni, de mert kevés volt a betelepülni hajlandó katolikus telepes, így a német tartományokból evangélikus németeket (nem csupán svábokat, hanem szászokat is!) telepítettek Tolnába és Baranyába, illetve Fejér déli részébe, illetve szlovákokat Oroszlány és a Pilis környékére. Vasba nem, hogy miért, erről később. A betelepítettek jelentős részét (németek) 1945 után kitelepítették Németországba, sokan elmagyarosodtak, de például a pilisi tótok a mai napig őrzik szlovák hagyományaikat, nyelvüket és gyakori a szlovák nyelvű istentisztelet is.
3) Kemenesalja és Rábamente a fentiektől eltérő módon élte meg a rekatolizációt és a hódoltság utáni időket. Ezeken a területeken kisnemesi községek voltak nagy számban, így rájuk a fent említett ius religio nem vonatkozott. A török hódoltság nem érintette ezeket a területeket, így nem volt betelepítés, a török világ előtti népesség maradt meg. Kemenesalja egyébként úgy alakult ki, hogy a közeli határ védelmére székelyeket telepítettek a 11. században a honfoglaló lakosság, és a beolvadt avar lakosság mellé. Még a vármegyerendszer végleges kialakulása előtt ez a terület a karakói várispánsághoz tartozott, a népesség a várispánság várjobbágyait jelentette. Biztosan tudod, de hogy ne legyen félreértés: a várjobbágyok nem földtúró jobbágyok, hanem katonanépek voltak. A 14. században a bortermelés fejlesztése miatt (Somló, Kis-Somlyó, Ság) olaszországi szőlőműveseket telepítettek a környékre, néhány tucat családot. Nos ez a népesség érte meg a török világot, pont tőlük délre húzódott a hódoltsági övezet határa. Eltekintve török rablótámadásoktól, a terület nem került török fennhatóság alá. A várjobbágyokból később kisnemesek lettek, ez együtt járt az adómentességgel és a katonaállítás kötelezettségével - és azzal, hogy amikor dühöngött az ellenreformáció, ők maradhattak evangélikusok. Sok jogukat korlátozták ugyan, de az artikuláris korig, majd a türelmi rendeletig kitartottak. Az elérhető levéltári anyagok szerint az olasz betelepítés után már nem volt betelepítés, ráadásul a vallási ellentétek miatt vegyesházasság sem. Hogy elkerüljék a belterjességet, egészen a 20. század közepéig gyakori volt, hogy más (evangélikus) faluból hoztak maguknak a legények feleséget.
4) Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen az evangélikus világ azonnal megteremtette az anyakönyvezést és az iskoláztatást is, így sok forrás maradt fenn arról, hogy egy-egy településen milyen nevű családok éltek 3-400 évvel ezelőtt. Én csak anyakönyvi adatokból 1731-ig tudom visszavezetni a családfámat és kapaszkodj meg: nem volt se tót, se sváb nevű ősőm.
Megint csak adódik a következtetés. Ne beszélj bele abba, amihez nem értesz!
Már azt sem jól látod. Én a gondolkodási hasonlóságra utaltam elsősorban. Mondjuk az eladólány-korban lévő szlovák államnál még érthető mindenféle nemzeti paranoia és kontinuitáselméleti hazugság, de a létszámában így a melegfront betörése előtt nálunk még stabil lutheránusoknál nem. Nem is jellemző a többiek megnyilatkozásaira.
Magyarországon még a négy magyar (nem magyarosított!) nevű és anyanyelvű nagyszülő is csak keveseknek adatott meg. Ez természetes lenne, de pontosan a vadhajtásos családfákkal bíró emberek tagadják le őseik egy részét.
Nem értem, mi szégyellni való van a békési (orosházi) szlovák, vagy az észak-dunántúli német ősökön, amikor nyilvánvaló, hogy azok a lutheránus közösségek váltak leggyorsabban teljesen magyarrá, ahol közös temploma volt a tótoknak és a sváboknak. A mi egyházunkban is teljesen hasonló folyamatok mentek végbe, nem véletlenül lett Hajdúdorog a magyar görögkatolikusság és a magyar liturgikus nyelv élharcosa. A balkáni (azóta nagyrészt kihalt) törzsekből származó hajdúk, a Galíciából betelepített ruszinok és az Erdélyből áttelepült románok között több közös nevező is volt. Nemcsak a vallás, a rítus, hanem az a hálás és büszke magyarságtudat is, amit nagyban táplált az, hogy mindhárom népcsoport emlékezetében elevenen éltek még a részben magyar ősök, akiket a nyugati egyházszakadás és vallásháború vagy a magyarságuktól, vagy a vallásuktól fosztott meg. Vagy mindkettőtől. Máshová "csak" ruszinokat és románokat telepítettek össze, azok csak követték a dorogi kisnemesek által vezetett magyar nyelvi szabadságharcot. A mi egyházunkban felgyorsította a teljes nyelvi asszimilációt az is, hogy a búcsújáró helyeink "nemzetköziek", és régen a búcsúi szentliturgiát kis ebédszünet után mindig búcsúi bál követte, ismerkedési-párválasztási lehetősséggel.
Hogy nálatok is hasonlóan ment végbe a szertartás és a hívő sereg elmagyarosodása, asszimilációja, azt egyébként egy jó régen hallott rádiós prédikációból tudtam meg.
Nem értem, miért akarod letagadni német/szlovák őseidet - akik lehet, hogy "magyarabbak" voltak, mint te... Végy inkább példát a zsidókról!
"- Fiam!
Mondja a halálos ágyán az öreg Kohn Mórickának.
- Fiam! Mindig légy arra büszke, hogy zsidó vagy!
- Nu de apám, hát arra én ugyan miért legyek büszke?
- Azért fiam, mert ha nem vagy büszke rá, akkor is az vagy!"
Én pl. egyaránt büszke vagyok a múltba vesző besenyő őseimre, az erdőirtó rakacai és abodi ruténokra, és apai nagymamám "szépapjára", akit habán közösségével együtt mentett át Mária Terézia borsodi és zempléni falvakba. De Kossuth Lajosra is, aki a tanítóm volt, értelemszerűen szlovák evangélikus kisnemesi ősökkel (a "másik" nagyapjánál vált szét a család).
@Kitalátor (másként) gondolkodó: Furcsa és hiányos fogalmaid vannak a reformációról és rólunk evangélikusokról. Az innen-onnan összeszedett és célirányosan értelmezett információk egészen bizarr egyveleget alkotnak az agyadban. Azt még persze látom, hogy nálad minden evangélikus tót, vagy sváb. Nyilván nem hallottál arról, hogy Kemenesalján és a Rábaközben, továbbá Orosházán és környékén magyar evangélikusok élnek tömegben. Nem is értheted, hogy Kemenesalján és a Rábaközben azért maradhattak evangélikusok, mert kisnemesek voltak (mint az én kissomlyói őseim is), Orosházára pedig Tolnából és Baranyából menekültek az ellenreformáció ellen az akkor elnéptelenedett állapotú orosházi pusztákra.
@erdelyik:
1. Soha nem tanultam ilyeneket. Műveltségem korlátaival én teljesen tisztában vagyok. A vitából nem kimenekültem, hanem szomorúan tudomásul vettem az érvekre immúnis reakciókat. A sablonoktól megszabadulni nem tudó, betanult féligazságokat szajkózó emberekkel nem szeretek vitázni, mifelénk azt mondják, "olyan, mint lóval imádkozni".
2. Búcsúzóul levontam a remélem kellően polkorrekt következtetéseket (egyúttal üdvözlöm a norvég genderista-leszbika "püspök" lelkészeit és híveit!):
a) a kronológia csak addig lényeges, amíg alátámasztja az érveidet,
b) véralgebrában lekörözöd a Választott Nép akármelyik ügyvédjét,
c) kb. másfélezer évig nem is volt kereszténység, csak azt hitték, ami meg volt, az már akkor protestáns volt,
d) Szent István lutheránus volt, az anyja, Sarolt, baptista, Szent László meg kálvinista. És mindhárman szlovákok. :(
e) az elsősorban a hatalomért, a földbirtokok és az adók és egyéb sarcok birtoklásáért (és Kálvin révén a kamatszedés engedélyezésével a zsidók hitelezésből való kiszorításáért), a tőke, azaz a Mammon uralmáért folytatott európai "vallásháború" valódi kárpát-medencei áldozatai, a keleti keresztény rítusú magyarok nem is léteztek (by Kapisztráni Szt. János, életének első feléből, amikor még nem fogta fel az akkori iszlám bevándorlás súlyát), vagy ha voltak, le vannak ... (akkor is, ha egyes mai képviselőik a protestáns környezet és "logika" hatására a honfoglaló és a letelepedett keresztény magyarok többségét, mivel a kelet-nyugati egyházszakadásról szó sem volt még akkor, képesek úgymond görögkatolikusnak nevezni),
f) valami ROM-égető révén a nem protestáns kereszténység számodra egyet jelent az ellenreformáció és művészetrombolás barokk és a kapitalizmusra némi késéssel ráérző neobarokk korszakának katolicizmusával, pedig ahogy a fertelmesen profán költő mondja: "Sok van, mi csodálatos". Pedig van még az embernél is csodálatosabb...,
g) légy erős, a latin rítusú katolikus egyházban is terjedő gyakorlat a "két szín alatti" áldozás, amely a pestises évszázadoktól higiéniai okokból valóban látszólag eltűnt. Jelzem, hogy a római katolikusok által e célra felajánlott kovásztalan kenyér (macesz, ha neked úgy jobban klappol) is tartalmaz bort "gyárilag". Az örményeké nem, pedig ők szintén kovásztalan kenyérrel mutatják be Melkizedek rendje szerinti áldozatukat, természetesen két szín alatt. A többi "régi keleti", egykor monofizita egyház ugyanúgy, mint az ortodox egyházak, kovászos kenyérrel és borral mutatják be a szent áldozatot. A keleti rítusú katolikus egyházak meg úgy, ahogy azok az anyaegyházak, amelyekből szervezetten átálltak a római katolikus anyaszentegyházhoz. (A történelmi Magyarországon többek között azért, hogy papjaiknak ne kelljen tizedet fizetni még protestáns lelkészeknek is, ha a sors úgy hozta, hogy a földesuruk valamelyik protestáns felekezet tagja lett, és parancsuralmi módon azzá tette a jobbágyait is, és ne legyenek azok a pópák akár református vagy pláne unitárius püspökök alá beosztva.)
3. Pár évtizede, a nagy Luther-évfordulón egy nyíregyházi ökumenikus konferencián a protestáns teológusok egymás után ítélték el és kárhoztatták Luthert a nyugati egyházszakadás miatt. Akkor állt fel egy idős görögkatolikus pap, és szépen sorban megcáfolta a vádak többségét, azzal, hogy amit Luther kifogásolt, azok szinte kivétel nélkül, igaz hogy bő 300 év alatt, de ki is javultak a római katolikus egyház gyakorlatában.
Egyetlen bűnét nem tudta cáfolni: azt, hogy azóta bármilyen rendű és rangú, teológiailag félművelt vagy szűk szakterületi specialista, ha okkal vagy oktalanul megsértődik, újabb és újabb szektákat alapít, amelyek egy részéből egyház alakul ki. Ezeknek a közös jellemzője, hogy a Szent Hagyomány szinte minden elemét tagadják és eretnekségnek, pogányságnak tartják, kivéve a Bibliát, amely a számukra afféle "Égből Hullott Kapcsos Könyv" (Moldova Gy.), és a keletkezés korának kultúráját abszolút nem ismerő, a történelemhez, a héber és a görög nyelvhez egyaránt semennyire sem értő emberek magyarázzák újabb szektaszakadásokhoz vezetően a fordításokat. Orvosilag minősíthető eseteik aztán a "Pártus Krisztus" hirdetők, akik szerint a Szentírást Szent Pál apostol / Konstantin császár hamisította, és kivette belőle a legtutibb könyveket. Alighanem hallottak valamit az apokrif iratokról...
(Mielőtt keresztre feszítenél, vagy alám gyújtanál, jelzem, hogy több közeli jóbarátom református, hárman közülük lelkészek. Evangélikust összesen csak egyet ismerek, de mivel a felesége református lelkész, ő nem is számít, de itt amúgy is elég kevés sváb és tót él. Baptista barátom is van. Barátaimmal tiszteljük és szeretjük egymást, és nemcsak ilyenkor farsang tájékán szoktunk közösen imádkozni. Józanon mérsékelt, borközi állapotban hevesebb hitvitákat is szoktunk folytatni. Aki nyer, vagy úgy érzi, hogy nyert, az tölt mindenkinek.)
@Kitalátor (másként) gondolkodó: Hát igen. Ha valakinek nincsenek érvei, csak bemagolt hittananyag és korlátolt műveltség, akkor így kell kimenekülni egy vitából. sajnos nem vagy egyedül...
@Kitalátor (másként) gondolkodó: "A káté a katekizmusnak, azaz a legfontosabb dogmák oktatási célú felsorolásának és egyszerű magyarázatának az "újbeszél" neve."
Örülök, hogy még a katolikus lexikonnál is jobban tudod...
Kemenesalján, így Kissomlyón, az én falumban is evangélikus kisnemesek éltek tömbben. Ugyanakkor a Nádasdyak és a Batthyányiak rekatolizálása folytán a Vas vármegyében kisebbségbe kerültek, így aztán 1731. augusztus 6-án nyolc kemenesaljai templomot vett el a katonaság segítségével a katolikus egyház. A lelkészeket és tanítókat elüldözték, a templomok kapuját beszegezték - mert katolikusok nem voltak ezekben a falvakban. Volt olyan templom, ami az idők folyamán szép lassan az enyészeté lett (Vadászülés - ez a mai Nemeskocs és Boba közötti település egyébként is megszűnt), volt olyan, mint a kissomlyói, ami száz évnél tovább vívta a harcot az enyészettel, míg nem költözött a faluba néhány katolikus cseléd és iparos. Sokkal érdekesebb a kőszegi történet. A Kecske-templom már evangélikusnak épült, pont a katolikus templom mellé - aztán erőszakkal elvette a katolikus egyház.
Hogy egy protestáns templom nem templom, csak imaház? Szerintem ezen a blogon ennél nagyobb blődséget nem írt még le senki. Mi az, hogy nincs benne oltár? A református templomokban ott az úrasztala, az evangélikusokban pedig oltár. Hiányolod az áldozat hiányát. Megint egy katolikus dogmán rugózol. Egyetlen áldozat van, amit az üdvösség szempontjából az Újszövetség relevánsnak tekint, Jézus Krisztus keresztáldozata. De menjünk csak tovább! A Szentáldozás során a hívő csak az ostyát (Krisztus testét) veszi magához. Hol marad a bor? Krisztus "E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." (Lk. 22,25).
Különösképpen érdekes az okfejtésed arról, hogy ki a templom tulajdonosa. Ez nem szemléletbeli, hanem teológiai különbség. Az újszövetségen alapuló tanítás szerint a keresztyénség alulról építkező vallás, nem a püspök alá tartozó nyáj, hanem a hívők közössége alkotja. Ez így volt az őskeresztyéneknél is, majd lassan-lassan a Római Birodalom területén elkezdtek feljebbvalókat választani(!) a keresztyének. Róma püspöke eleinte nem hívta magát pápának éppen ezért, hiszen őt a római keresztyének választották. A katolikus hierarchia csak az 5-6. század környékén kezdett el ilyen módon elszakadni a Szentírástól. A kezdet tehát az volt, hogy a gyülekezetek megválasztották elöljáróikat (Pálnál több helyen is olvashatsz erről), majd a gyülekezetek összefogva közös elöljárókat választottak és így tovább. Mára ebből az lett, hogy a dogmatika eljutott odáig, hogy a tanító, törvényhozói és bíró hivatal a pápáé lett (aki még ráadásul tévedhetetlen is).
Az is látszik, hogy fogalmad sincs sem a presbitérium intézményének történetéről, sem szerepéről. Segítek: a presbitérium az óegyházban a gyülekezet nagytekintélyű, hitben erős tagjaiból állt. Maga a szó egyháztanácsot jelent. Az őskeresztyéneknél a presbiterek látták el a fegyelmezés, a hitre buzdítás, a jó rend megtartatásának szolgálatát. Szerepük a katolikus egyházban a papi rend előtérbe állításával csökkent, a reformáció óta azonban a protestáns egyházakban szerepük újra felértékelődött. Szó sincs tehát semmiféle igazgatótanácsról, sőt! Az őskeresztyéneknél a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy saját ügyeikben közösen döntsenek, illetve a gyülekezet hitvalló, tekintélyes tagjait példának állítsák. Aztán amikor a katolikus dogmatika eljutott odáig, hogy a papnak jár a hatalom (nem tudom miért, hiszen az újszövetség az egyetemes papság elvét hirdeti), akkor kitalálták, hogy a papi és szerzetesi hivatások sszentségnek minősülnek, ehhez szépen hozzárakták a fent már felsorolt három hatalmat és kész, a gyülekezetek nem dönthettek saját dolgaikról. De figyelem! Ez nem volt mindig így!
Bizonyára Skandinávia is "cezaropápista" a te olvasatodban. Nos mind a négy skandináv ország 90 % fölötti arányban evangélikus, három pedig a mai napig monarchia. Az evangélikus felekezetek mindhárom országban egészen a közelmúltig államvallásnak számítottak, ezt rögzítette az alkotmányuk is. A templomok meg a gyülekezetek tulajdonában voltak. Veszed?
@Kitalátor (másként) gondolkodó: "a protestáns templomok erőszakos elvételét" az "Árpád-kori református templomok" sora is bizonyítja... ;)". Vígadok, hisz tényleg olyan módon viselkedsz, mint az elefánt a porcelánboltban. Igen, vannak Árpád-kori református templomok, sőt kapaszkodj, vannak evangélikusok is. Ez azonban nem cáfolja azt, hogy a 17. század 30-as éveinek elején tömegével fosztották meg templomaiktól a protestáns egyházakat.
De álljon itt ennek igazolásául a Katolikus Lexikon szövege:
"Artikuláris helyek az 1681:26. törvénycikkben meghatározott helységek, melyekben az evangélikusok és reformátusok hivatalosan is gyakorolhatták vallásukat. Az országgyűlés a 25. tc-ben törvénybe
iktatta I. Lipót határozatát, mellyel visszaállította az 1608:1.tc. állapotát. Eszerint a száműzött, vagy kötelezettségei miatt elmenekült prédikátorok és tanítók visszatérhettek és mentesültek a plébánosnak nyújtandó szolgáltatásoktól (stóla). Mindenki vallásszabadságot nyert, s a tc. kimondta, hogy az evangélikusok és reformátusok más szertartásra nem kényszeríthetők. A 26. tc. elrendelte, hogy az evangélikus és református hívők által épített és a római katolikus szertartás szerint még vissza nem vett templomokat biztosok átadják nekik, másutt pedig megfelelő helyeken e biztosok telket adnak templom, iskola és parókia építése céljából.” Ebből ugye, nyilvánvaló, hogy tömegesen vettek el a katolikusok templomokat. A hivatkozott törvénycikk azonban nem szól azokról a templomokról, amelyeket még a reformáció előtt építettek és a gyülekezettel együtt lettek protestánsok. Tekintettel arra, hogy az ellenreformációt megelőző időkben az ország lakosságának túlnyomó (75-80 %!) protestáns volt, nyilvánvaló, hogy sok ilyen volt. Nos az ilyen templomokat vissza sem adták. Az is tény, hogy a templomelvételek területenként eltértek. Az olyan vidékeken, ahol kisnemesi falvak voltak, vagy köznemesség, nem voltak kénytelenek az emberek a földesúrral együtt rekatolizálni, így maradhattak protestáns hiten. Ezt még erősítette, ha egy-egy vidéken olyan nagy tömbben éltek ilyen emberek, hogy kockázatos volt belháború nélkül hozzányúlni templomaikhoz. Így maradhatott református például a csarodai templom. Erdélyre persze mindez nem vonatkozott, hiszen a tordai vallásbéke minden ilyen kérdés nagyon korán rendezett.
@erdelyik: A káté a katekizmusnak, azaz a legfontosabb dogmák oktatási célú felsorolásának és egyszerű magyarázatának az "újbeszél" neve. Minden új közösség, legyen az új tudományág gyakorlói, új felekezet, de új lakóközösség is, hajlamos a korábban használt szavaknak, kifejezéseknek új nevet adni, és a korábbi szavak külalakján módosítani. Ez az általános "bábelesedés" legjobban talán az angolszász egyetemek rövidítés/mozaikszó eltéréseiben látható napjainkban.
A dogma jelentése megkérdőjelezhetetlen hitigazság. Persze tőlem nevezhetjük tabunak is...
A vonatkozó káté-idézetet nem én, hanem alighanem Kálvin (vagy valamelyik tudós követője) támasztotta alá szentírási idézetekkel, én egy az egyben másoltam be a HK-ból. (Ill. kijavítottam, mert a böngészőm magyartalan karakterekkel hozta az ő és ű betűket.)
@erdelyik: Nem a nyelv-, hanem a szóhasználatához (nem mindegy!) . Annyi, hogy az egyes emberek és az emberi közösségek jobb megértése nélkül hamar indokolatlannak mondhatjuk bármelyiket.
@Kitalátor (másként) gondolkodó: Mindig különleges olyan emberrel vitázni, aki olyan dologba ártja bele magát, amiről csak felszínes ismeretei vannak! :-)
Tehát tisztázzuk a fogalmakat!
A dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít.
Luther Kis Kátéja nem dogma, nem is lehet az, hiszen:
A káté "kérdés-felelet formában összeállított, áttekinthető, egyszerű oktató könyv" (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon).
A katolikus egyház gyakorlata számos, biblikusan nem megalapozott dolgot dogmával emelt az egyházi gyakorlatba, azt egy katolikusnak hinni kötelező. A legismertebb dogma például Mária mennybevétele. Ez a Szentírásban nem szerepel, de a Szent Hagyományra hivatkozva logikai úton, a Szentírásnak ellentmondva levezették, hogy megtörtént.
Ráadásul beemelsz a kontextusba egy református káté részletet, úgy, hogy épp a Szentírással még alá is támasztod. Nos, az bizányára nem tűnt fel, hogy ószövetségi részről van szó. épp ezért nyilván el sem jutott a tudatodig, hogy az ószövetségi törvények túlnyomó, illetve hatásukat épp Jézus törölte el, akiről még a Róma alá tartozók is azt vallják, hogy Istennel egylényegű. Ráadásul az általad citált szöveg sem dogma, csupán bibliamagyarázat.
@Kitalátor (másként) gondolkodó: Ez olyan hablaty (már meg ne haragudj!), hogy csak nézek. Mi köze van az EU-nak a magyarországi egyházak nyelvhasználatához?
Bizony-bizony, "a protestáns templomok erőszakos elvételét" az "Árpád-kori református templomok" sora is bizonyítja... ;)
Megint a kommunikációs- és szemléletbeli különbségek: a protestáns imaházak (valójában nem is templomok, hisz' nagy általánosságban nincs áldozatbemutatás, még oltár sem) a helyi közösség tulajdonában és birtokában vannak. Ezzel szemben a katolikus és ortodox templomok tulajdonjoga a megyéspüspöké. A protestáns lelkész a gyülekezet alkalmazottja, a katolikus és ortodox pap a megyéspüspöké. A presbitérium a részvénytársaságok igazgatótanácsának a mintája, a képviselő testület, egyháztanács segítő-tanácsadó szervezet, nem tulajdonosi tanács és nem munkáltató.
A megyéspüspök viszont csak addig bír megyéspüspöki jogaival, amíg egységben van Rómával, ortodoxoknál a pátriárkával. Tehát jogszerűen egy katolikus/ortodox templomot csak a hivatalában lévő püspök adhat át más felekezetnek, vagy más (nem vallási) célra. Kivételt képeznek a kegyúri adományokból épített, kegyúri joggal birtokolt templomok, illetve inkább kápolnák. Tudomásom szerint egy kivétel van, a jakubinus diktatúra óta Franciaország, ahol a katolikus templomok állami tulajdonba kerültek. Azt nem tudom, hogy a Nagy-Britanniában és a többi cezaropápista országban mi a helyzet, valószínűleg az államvallás épületei ott királyi tulajdonban lehetnek, legalábbis az én logikám azt diktálná.
Biztos volt olyan is, amikor a protestáns gyülekezet által, esetleg nem is a lerombolt katolikus templom helyén épített templomot is elvette a katolikus egyház és/vagy inkább a földesúr, a "kegyúr", de azokról nem hallottam.
A véralgebrába én nem mennék bele, értelme sincs, mivel nem jár érte semmiféle kárpótlás senkinek, még Észak-Írországban sem...
Korunkban a keresztyénség Európában ma már sehol sem államalkotó tényező. De hogy a téma nem semleges, azt bizonyítja, hogy ha felbukkan a blogok világában, minden alkalommal vitákat gerjeszt.
Friss topikok
leapyear:
Ha valaki a szívében hordja a keresztet az nem fog senkit zavarni. Ez elég.
Nem más részére kell k... (2016.03.28. 22:32)Keresztény Európa?
Gerilgfx:
kiskutyauto, kezdem azt hinni, hogy egyre inkább igazad van. az egyház tele van férgekkel - mindeg... (2013.12.11. 21:48)Orbán a fasiszta Vatikán nagykövete
leapyear 2016.03.28. 22:32:50
Nem más részére kell kereszténynek lenni.
A homoszexuális esküvőn való részvétel kérdése nehezebb ügy.
Ebben neki kell döntenie, hogy a meggyőződése fontosabb-e, mint a munkahelye. A munkahely kötelezően előírhat dolgokat és azok megszegését szankcionálhatja, ez ellen nincs mit felháborodni.
gyébként talán meg lehett volna oldani a dolgot jóindulattal, hogy másvalaki vállalja el ezt az esküvőt.
Bejegyzés: Keresztény Európa?
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.13. 12:33:58
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
erdelyik 2016.01.13. 12:32:25
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.13. 11:32:07
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
erdelyik 2016.01.13. 10:12:18
1) Az orosházi evangélikusok nem tótok, nem is voltak azok sohasem. Békéscsaba környékére telepítettek a hódoltság után szlovák evangélikusokat, akik egyébként éppen a felvidéki ellenreformáció tombolása elől menekültek. Ez a terület ma a Nyugat-Békési Evangélikus Egyházmegye. Az orosházi pusztákra Tolnából és Baranyából érkeztek onnan elüldözött magyar anyanyelvű evangélikusok, akik ott egyébként még a Sztárai Mihály által alapított gyülekezetekben éltek. Orosháza környéke most a Kelet-Békési Evangélikus Egyházmegye. Míg Békés megye nyugati részén egészen a 20. század közepéig Tranoscius énekeskönyvet használták (ez szlovák nyelvű), addig a keleti részen a dunántúli magyar énekeskönyvet. Bővebben itt olvashatsz: del.lutheran.hu/portletek/egyhazmegyek/a-nyugat-bekesi-egyhazmegye.
2) A Dunántúlon a 16. század végére a lakosság túlnyomó többsége evangélikus, kisebb része református lett, és volt egy nagyon kevés katolikus. A Dunántúl közepén aztán nagy rombolást végzett a török hódoltság, majd a 17. század közepétől Pázmány és Esterházy Miklós politikai mesterkedései folytán több, addig evangélikus földesúr rekatolizált, így a Nádasdyak, a Batthyányok és az enyingi Török család. Ezzel együtt érvényesült a ius religio, a rekatolizált családok jobbágyai is kénytelenek voltak rekatolizálni. A török hódoltság után aztán a Dunántúlon is kénytelenek voltak az elnéptelenedett településeket benépesíteni, de mert kevés volt a betelepülni hajlandó katolikus telepes, így a német tartományokból evangélikus németeket (nem csupán svábokat, hanem szászokat is!) telepítettek Tolnába és Baranyába, illetve Fejér déli részébe, illetve szlovákokat Oroszlány és a Pilis környékére. Vasba nem, hogy miért, erről később. A betelepítettek jelentős részét (németek) 1945 után kitelepítették Németországba, sokan elmagyarosodtak, de például a pilisi tótok a mai napig őrzik szlovák hagyományaikat, nyelvüket és gyakori a szlovák nyelvű istentisztelet is.
3) Kemenesalja és Rábamente a fentiektől eltérő módon élte meg a rekatolizációt és a hódoltság utáni időket. Ezeken a területeken kisnemesi községek voltak nagy számban, így rájuk a fent említett ius religio nem vonatkozott. A török hódoltság nem érintette ezeket a területeket, így nem volt betelepítés, a török világ előtti népesség maradt meg. Kemenesalja egyébként úgy alakult ki, hogy a közeli határ védelmére székelyeket telepítettek a 11. században a honfoglaló lakosság, és a beolvadt avar lakosság mellé. Még a vármegyerendszer végleges kialakulása előtt ez a terület a karakói várispánsághoz tartozott, a népesség a várispánság várjobbágyait jelentette. Biztosan tudod, de hogy ne legyen félreértés: a várjobbágyok nem földtúró jobbágyok, hanem katonanépek voltak. A 14. században a bortermelés fejlesztése miatt (Somló, Kis-Somlyó, Ság) olaszországi szőlőműveseket telepítettek a környékre, néhány tucat családot. Nos ez a népesség érte meg a török világot, pont tőlük délre húzódott a hódoltsági övezet határa. Eltekintve török rablótámadásoktól, a terület nem került török fennhatóság alá. A várjobbágyokból később kisnemesek lettek, ez együtt járt az adómentességgel és a katonaállítás kötelezettségével - és azzal, hogy amikor dühöngött az ellenreformáció, ők maradhattak evangélikusok. Sok jogukat korlátozták ugyan, de az artikuláris korig, majd a türelmi rendeletig kitartottak. Az elérhető levéltári anyagok szerint az olasz betelepítés után már nem volt betelepítés, ráadásul a vallási ellentétek miatt vegyesházasság sem. Hogy elkerüljék a belterjességet, egészen a 20. század közepéig gyakori volt, hogy más (evangélikus) faluból hoztak maguknak a legények feleséget.
4) Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen az evangélikus világ azonnal megteremtette az anyakönyvezést és az iskoláztatást is, így sok forrás maradt fenn arról, hogy egy-egy településen milyen nevű családok éltek 3-400 évvel ezelőtt. Én csak anyakönyvi adatokból 1731-ig tudom visszavezetni a családfámat és kapaszkodj meg: nem volt se tót, se sváb nevű ősőm.
Megint csak adódik a következtetés. Ne beszélj bele abba, amihez nem értesz!
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.12. 16:53:24
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.12. 16:25:48
Nem én követtem el!
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.12. 16:00:39
Magyarországon még a négy magyar (nem magyarosított!) nevű és anyanyelvű nagyszülő is csak keveseknek adatott meg. Ez természetes lenne, de pontosan a vadhajtásos családfákkal bíró emberek tagadják le őseik egy részét.
Nem értem, mi szégyellni való van a békési (orosházi) szlovák, vagy az észak-dunántúli német ősökön, amikor nyilvánvaló, hogy azok a lutheránus közösségek váltak leggyorsabban teljesen magyarrá, ahol közös temploma volt a tótoknak és a sváboknak. A mi egyházunkban is teljesen hasonló folyamatok mentek végbe, nem véletlenül lett Hajdúdorog a magyar görögkatolikusság és a magyar liturgikus nyelv élharcosa. A balkáni (azóta nagyrészt kihalt) törzsekből származó hajdúk, a Galíciából betelepített ruszinok és az Erdélyből áttelepült románok között több közös nevező is volt. Nemcsak a vallás, a rítus, hanem az a hálás és büszke magyarságtudat is, amit nagyban táplált az, hogy mindhárom népcsoport emlékezetében elevenen éltek még a részben magyar ősök, akiket a nyugati egyházszakadás és vallásháború vagy a magyarságuktól, vagy a vallásuktól fosztott meg. Vagy mindkettőtől. Máshová "csak" ruszinokat és románokat telepítettek össze, azok csak követték a dorogi kisnemesek által vezetett magyar nyelvi szabadságharcot. A mi egyházunkban felgyorsította a teljes nyelvi asszimilációt az is, hogy a búcsújáró helyeink "nemzetköziek", és régen a búcsúi szentliturgiát kis ebédszünet után mindig búcsúi bál követte, ismerkedési-párválasztási lehetősséggel.
Hogy nálatok is hasonlóan ment végbe a szertartás és a hívő sereg elmagyarosodása, asszimilációja, azt egyébként egy jó régen hallott rádiós prédikációból tudtam meg.
Nem értem, miért akarod letagadni német/szlovák őseidet - akik lehet, hogy "magyarabbak" voltak, mint te... Végy inkább példát a zsidókról!
"- Fiam!
Mondja a halálos ágyán az öreg Kohn Mórickának.
- Fiam! Mindig légy arra büszke, hogy zsidó vagy!
- Nu de apám, hát arra én ugyan miért legyek büszke?
- Azért fiam, mert ha nem vagy büszke rá, akkor is az vagy!"
Én pl. egyaránt büszke vagyok a múltba vesző besenyő őseimre, az erdőirtó rakacai és abodi ruténokra, és apai nagymamám "szépapjára", akit habán közösségével együtt mentett át Mária Terézia borsodi és zempléni falvakba. De Kossuth Lajosra is, aki a tanítóm volt, értelemszerűen szlovák evangélikus kisnemesi ősökkel (a "másik" nagyapjánál vált szét a család).
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
erdelyik 2016.01.12. 14:43:45
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.11. 13:36:15
1. Soha nem tanultam ilyeneket. Műveltségem korlátaival én teljesen tisztában vagyok. A vitából nem kimenekültem, hanem szomorúan tudomásul vettem az érvekre immúnis reakciókat. A sablonoktól megszabadulni nem tudó, betanult féligazságokat szajkózó emberekkel nem szeretek vitázni, mifelénk azt mondják, "olyan, mint lóval imádkozni".
2. Búcsúzóul levontam a remélem kellően polkorrekt következtetéseket (egyúttal üdvözlöm a norvég genderista-leszbika "püspök" lelkészeit és híveit!):
a) a kronológia csak addig lényeges, amíg alátámasztja az érveidet,
b) véralgebrában lekörözöd a Választott Nép akármelyik ügyvédjét,
c) kb. másfélezer évig nem is volt kereszténység, csak azt hitték, ami meg volt, az már akkor protestáns volt,
d) Szent István lutheránus volt, az anyja, Sarolt, baptista, Szent László meg kálvinista. És mindhárman szlovákok. :(
e) az elsősorban a hatalomért, a földbirtokok és az adók és egyéb sarcok birtoklásáért (és Kálvin révén a kamatszedés engedélyezésével a zsidók hitelezésből való kiszorításáért), a tőke, azaz a Mammon uralmáért folytatott európai "vallásháború" valódi kárpát-medencei áldozatai, a keleti keresztény rítusú magyarok nem is léteztek (by Kapisztráni Szt. János, életének első feléből, amikor még nem fogta fel az akkori iszlám bevándorlás súlyát), vagy ha voltak, le vannak ... (akkor is, ha egyes mai képviselőik a protestáns környezet és "logika" hatására a honfoglaló és a letelepedett keresztény magyarok többségét, mivel a kelet-nyugati egyházszakadásról szó sem volt még akkor, képesek úgymond görögkatolikusnak nevezni),
f) valami ROM-égető révén a nem protestáns kereszténység számodra egyet jelent az ellenreformáció és művészetrombolás barokk és a kapitalizmusra némi késéssel ráérző neobarokk korszakának katolicizmusával, pedig ahogy a fertelmesen profán költő mondja: "Sok van, mi csodálatos". Pedig van még az embernél is csodálatosabb...,
g) légy erős, a latin rítusú katolikus egyházban is terjedő gyakorlat a "két szín alatti" áldozás, amely a pestises évszázadoktól higiéniai okokból valóban látszólag eltűnt. Jelzem, hogy a római katolikusok által e célra felajánlott kovásztalan kenyér (macesz, ha neked úgy jobban klappol) is tartalmaz bort "gyárilag". Az örményeké nem, pedig ők szintén kovásztalan kenyérrel mutatják be Melkizedek rendje szerinti áldozatukat, természetesen két szín alatt. A többi "régi keleti", egykor monofizita egyház ugyanúgy, mint az ortodox egyházak, kovászos kenyérrel és borral mutatják be a szent áldozatot. A keleti rítusú katolikus egyházak meg úgy, ahogy azok az anyaegyházak, amelyekből szervezetten átálltak a római katolikus anyaszentegyházhoz. (A történelmi Magyarországon többek között azért, hogy papjaiknak ne kelljen tizedet fizetni még protestáns lelkészeknek is, ha a sors úgy hozta, hogy a földesuruk valamelyik protestáns felekezet tagja lett, és parancsuralmi módon azzá tette a jobbágyait is, és ne legyenek azok a pópák akár református vagy pláne unitárius püspökök alá beosztva.)
3. Pár évtizede, a nagy Luther-évfordulón egy nyíregyházi ökumenikus konferencián a protestáns teológusok egymás után ítélték el és kárhoztatták Luthert a nyugati egyházszakadás miatt. Akkor állt fel egy idős görögkatolikus pap, és szépen sorban megcáfolta a vádak többségét, azzal, hogy amit Luther kifogásolt, azok szinte kivétel nélkül, igaz hogy bő 300 év alatt, de ki is javultak a római katolikus egyház gyakorlatában.
Egyetlen bűnét nem tudta cáfolni: azt, hogy azóta bármilyen rendű és rangú, teológiailag félművelt vagy szűk szakterületi specialista, ha okkal vagy oktalanul megsértődik, újabb és újabb szektákat alapít, amelyek egy részéből egyház alakul ki. Ezeknek a közös jellemzője, hogy a Szent Hagyomány szinte minden elemét tagadják és eretnekségnek, pogányságnak tartják, kivéve a Bibliát, amely a számukra afféle "Égből Hullott Kapcsos Könyv" (Moldova Gy.), és a keletkezés korának kultúráját abszolút nem ismerő, a történelemhez, a héber és a görög nyelvhez egyaránt semennyire sem értő emberek magyarázzák újabb szektaszakadásokhoz vezetően a fordításokat. Orvosilag minősíthető eseteik aztán a "Pártus Krisztus" hirdetők, akik szerint a Szentírást Szent Pál apostol / Konstantin császár hamisította, és kivette belőle a legtutibb könyveket. Alighanem hallottak valamit az apokrif iratokról...
(Mielőtt keresztre feszítenél, vagy alám gyújtanál, jelzem, hogy több közeli jóbarátom református, hárman közülük lelkészek. Evangélikust összesen csak egyet ismerek, de mivel a felesége református lelkész, ő nem is számít, de itt amúgy is elég kevés sváb és tót él. Baptista barátom is van. Barátaimmal tiszteljük és szeretjük egymást, és nemcsak ilyenkor farsang tájékán szoktunk közösen imádkozni. Józanon mérsékelt, borközi állapotban hevesebb hitvitákat is szoktunk folytatni. Aki nyer, vagy úgy érzi, hogy nyert, az tölt mindenkinek.)
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
erdelyik 2016.01.11. 10:35:41
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.11. 08:16:21
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
erdelyik 2016.01.08. 14:45:10
Örülök, hogy még a katolikus lexikonnál is jobban tudod...
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
erdelyik 2016.01.08. 14:43:21
Kemenesalján, így Kissomlyón, az én falumban is evangélikus kisnemesek éltek tömbben. Ugyanakkor a Nádasdyak és a Batthyányiak rekatolizálása folytán a Vas vármegyében kisebbségbe kerültek, így aztán 1731. augusztus 6-án nyolc kemenesaljai templomot vett el a katonaság segítségével a katolikus egyház. A lelkészeket és tanítókat elüldözték, a templomok kapuját beszegezték - mert katolikusok nem voltak ezekben a falvakban. Volt olyan templom, ami az idők folyamán szép lassan az enyészeté lett (Vadászülés - ez a mai Nemeskocs és Boba közötti település egyébként is megszűnt), volt olyan, mint a kissomlyói, ami száz évnél tovább vívta a harcot az enyészettel, míg nem költözött a faluba néhány katolikus cseléd és iparos. Sokkal érdekesebb a kőszegi történet. A Kecske-templom már evangélikusnak épült, pont a katolikus templom mellé - aztán erőszakkal elvette a katolikus egyház.
Hogy egy protestáns templom nem templom, csak imaház? Szerintem ezen a blogon ennél nagyobb blődséget nem írt még le senki. Mi az, hogy nincs benne oltár? A református templomokban ott az úrasztala, az evangélikusokban pedig oltár. Hiányolod az áldozat hiányát. Megint egy katolikus dogmán rugózol. Egyetlen áldozat van, amit az üdvösség szempontjából az Újszövetség relevánsnak tekint, Jézus Krisztus keresztáldozata. De menjünk csak tovább! A Szentáldozás során a hívő csak az ostyát (Krisztus testét) veszi magához. Hol marad a bor? Krisztus "E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." (Lk. 22,25).
Különösképpen érdekes az okfejtésed arról, hogy ki a templom tulajdonosa. Ez nem szemléletbeli, hanem teológiai különbség. Az újszövetségen alapuló tanítás szerint a keresztyénség alulról építkező vallás, nem a püspök alá tartozó nyáj, hanem a hívők közössége alkotja. Ez így volt az őskeresztyéneknél is, majd lassan-lassan a Római Birodalom területén elkezdtek feljebbvalókat választani(!) a keresztyének. Róma püspöke eleinte nem hívta magát pápának éppen ezért, hiszen őt a római keresztyének választották. A katolikus hierarchia csak az 5-6. század környékén kezdett el ilyen módon elszakadni a Szentírástól. A kezdet tehát az volt, hogy a gyülekezetek megválasztották elöljáróikat (Pálnál több helyen is olvashatsz erről), majd a gyülekezetek összefogva közös elöljárókat választottak és így tovább. Mára ebből az lett, hogy a dogmatika eljutott odáig, hogy a tanító, törvényhozói és bíró hivatal a pápáé lett (aki még ráadásul tévedhetetlen is).
Az is látszik, hogy fogalmad sincs sem a presbitérium intézményének történetéről, sem szerepéről. Segítek: a presbitérium az óegyházban a gyülekezet nagytekintélyű, hitben erős tagjaiból állt. Maga a szó egyháztanácsot jelent. Az őskeresztyéneknél a presbiterek látták el a fegyelmezés, a hitre buzdítás, a jó rend megtartatásának szolgálatát. Szerepük a katolikus egyházban a papi rend előtérbe állításával csökkent, a reformáció óta azonban a protestáns egyházakban szerepük újra felértékelődött. Szó sincs tehát semmiféle igazgatótanácsról, sőt! Az őskeresztyéneknél a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy saját ügyeikben közösen döntsenek, illetve a gyülekezet hitvalló, tekintélyes tagjait példának állítsák. Aztán amikor a katolikus dogmatika eljutott odáig, hogy a papnak jár a hatalom (nem tudom miért, hiszen az újszövetség az egyetemes papság elvét hirdeti), akkor kitalálták, hogy a papi és szerzetesi hivatások sszentségnek minősülnek, ehhez szépen hozzárakták a fent már felsorolt három hatalmat és kész, a gyülekezetek nem dönthettek saját dolgaikról. De figyelem! Ez nem volt mindig így!
Bizonyára Skandinávia is "cezaropápista" a te olvasatodban. Nos mind a négy skandináv ország 90 % fölötti arányban evangélikus, három pedig a mai napig monarchia. Az evangélikus felekezetek mindhárom országban egészen a közelmúltig államvallásnak számítottak, ezt rögzítette az alkotmányuk is. A templomok meg a gyülekezetek tulajdonában voltak. Veszed?
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
erdelyik 2016.01.08. 14:41:46
De álljon itt ennek igazolásául a Katolikus Lexikon szövege:
"Artikuláris helyek az 1681:26. törvénycikkben meghatározott helységek, melyekben az evangélikusok és reformátusok hivatalosan is gyakorolhatták vallásukat. Az országgyűlés a 25. tc-ben törvénybe
iktatta I. Lipót határozatát, mellyel visszaállította az 1608:1.tc. állapotát. Eszerint a száműzött, vagy kötelezettségei miatt elmenekült prédikátorok és tanítók visszatérhettek és mentesültek a plébánosnak nyújtandó szolgáltatásoktól (stóla). Mindenki vallásszabadságot nyert, s a tc. kimondta, hogy az evangélikusok és reformátusok más szertartásra nem kényszeríthetők. A 26. tc. elrendelte, hogy az evangélikus és református hívők által épített és a római katolikus szertartás szerint még vissza nem vett templomokat biztosok átadják nekik, másutt pedig megfelelő helyeken e biztosok telket adnak templom, iskola és parókia építése céljából.” Ebből ugye, nyilvánvaló, hogy tömegesen vettek el a katolikusok templomokat. A hivatkozott törvénycikk azonban nem szól azokról a templomokról, amelyeket még a reformáció előtt építettek és a gyülekezettel együtt lettek protestánsok. Tekintettel arra, hogy az ellenreformációt megelőző időkben az ország lakosságának túlnyomó (75-80 %!) protestáns volt, nyilvánvaló, hogy sok ilyen volt. Nos az ilyen templomokat vissza sem adták. Az is tény, hogy a templomelvételek területenként eltértek. Az olyan vidékeken, ahol kisnemesi falvak voltak, vagy köznemesség, nem voltak kénytelenek az emberek a földesúrral együtt rekatolizálni, így maradhattak protestáns hiten. Ezt még erősítette, ha egy-egy vidéken olyan nagy tömbben éltek ilyen emberek, hogy kockázatos volt belháború nélkül hozzányúlni templomaikhoz. Így maradhatott református például a csarodai templom. Erdélyre persze mindez nem vonatkozott, hiszen a tordai vallásbéke minden ilyen kérdés nagyon korán rendezett.
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.08. 14:08:14
A dogma jelentése megkérdőjelezhetetlen hitigazság. Persze tőlem nevezhetjük tabunak is...
A vonatkozó káté-idézetet nem én, hanem alighanem Kálvin (vagy valamelyik tudós követője) támasztotta alá szentírási idézetekkel, én egy az egyben másoltam be a HK-ból. (Ill. kijavítottam, mert a böngészőm magyartalan karakterekkel hozta az ő és ű betűket.)
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.08. 13:58:14
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
erdelyik 2016.01.08. 13:54:20
Tehát tisztázzuk a fogalmakat!
A dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít.
Luther Kis Kátéja nem dogma, nem is lehet az, hiszen:
A káté "kérdés-felelet formában összeállított, áttekinthető, egyszerű oktató könyv" (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon).
A katolikus egyház gyakorlata számos, biblikusan nem megalapozott dolgot dogmával emelt az egyházi gyakorlatba, azt egy katolikusnak hinni kötelező. A legismertebb dogma például Mária mennybevétele. Ez a Szentírásban nem szerepel, de a Szent Hagyományra hivatkozva logikai úton, a Szentírásnak ellentmondva levezették, hogy megtörtént.
Ráadásul beemelsz a kontextusba egy református káté részletet, úgy, hogy épp a Szentírással még alá is támasztod. Nos, az bizányára nem tűnt fel, hogy ószövetségi részről van szó. épp ezért nyilván el sem jutott a tudatodig, hogy az ószövetségi törvények túlnyomó, illetve hatásukat épp Jézus törölte el, akiről még a Róma alá tartozók is azt vallják, hogy Istennel egylényegű. Ráadásul az általad citált szöveg sem dogma, csupán bibliamagyarázat.
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
erdelyik 2016.01.08. 13:36:05
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény
Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.08. 12:08:47
Megint a kommunikációs- és szemléletbeli különbségek: a protestáns imaházak (valójában nem is templomok, hisz' nagy általánosságban nincs áldozatbemutatás, még oltár sem) a helyi közösség tulajdonában és birtokában vannak. Ezzel szemben a katolikus és ortodox templomok tulajdonjoga a megyéspüspöké. A protestáns lelkész a gyülekezet alkalmazottja, a katolikus és ortodox pap a megyéspüspöké. A presbitérium a részvénytársaságok igazgatótanácsának a mintája, a képviselő testület, egyháztanács segítő-tanácsadó szervezet, nem tulajdonosi tanács és nem munkáltató.
A megyéspüspök viszont csak addig bír megyéspüspöki jogaival, amíg egységben van Rómával, ortodoxoknál a pátriárkával. Tehát jogszerűen egy katolikus/ortodox templomot csak a hivatalában lévő püspök adhat át más felekezetnek, vagy más (nem vallási) célra. Kivételt képeznek a kegyúri adományokból épített, kegyúri joggal birtokolt templomok, illetve inkább kápolnák. Tudomásom szerint egy kivétel van, a jakubinus diktatúra óta Franciaország, ahol a katolikus templomok állami tulajdonba kerültek. Azt nem tudom, hogy a Nagy-Britanniában és a többi cezaropápista országban mi a helyzet, valószínűleg az államvallás épületei ott királyi tulajdonban lehetnek, legalábbis az én logikám azt diktálná.
Biztos volt olyan is, amikor a protestáns gyülekezet által, esetleg nem is a lerombolt katolikus templom helyén épített templomot is elvette a katolikus egyház és/vagy inkább a földesúr, a "kegyúr", de azokról nem hallottam.
A véralgebrába én nem mennék bele, értelme sincs, mivel nem jár érte semmiféle kárpótlás senkinek, még Észak-Írországban sem...
Bejegyzés: Keresztyén, vagy keresztény