Odáig persze mindenki eljutott, hogy a kegyetlen gyilkosság összefügg az örmény-azeri háborúval, de mert a fejsze áldozata egy örmény volt, úgy látszik, mintha Azerbajdzsán lett volna az agresszor már a háborúban is. Az külön pikáns vonulata az érveléseknek, amikor az örmények keresztyén, az azeriek muszlim vallását emlegetik fel. Mintha csupán ebből le lehetne vezetni a bűnös – nem bűnös kérdés megoldását.

A képen látszik, hogy Hegyi-Karabah egy zárvány Azerbajdzsán területén, de látszik az is, hogy Örményország kettészeli Azerbajdzsán területét

Nos egyet ne feledjünk! A kilencvenes években újra (!) kirobbant háború egy olyan terület birtoklásáért folyt, amely Azerbajdzsán területén belül található. Azerbajdzsán nem Örményországot támadta meg a háborúban, hanem saját területi integritását védte. Persze mint majd látjuk, ez sem következteti azt, hogy kinek volt/van igaza.

Az előző bekezdésből talán már érthető a címadás. Hegyi-Harabah (a terület, amelyért a háború folyt és aminek státusza ma is meghatározza a két ország viszonyát) Azerbejdzsán területén belül fekszik, nem határos más országgal, csak Azerbajdzsánnal. Nem, Örményországgal sem. Lakói azonban 95 %-ban örmények, no meg egy kevés asszír, kurd és görög. Bár Hegyi-Karabah és Örményország között kisebb a távolság, mint Magyarország és Székelyföld között, mondhatjuk, hogy a karabahi örmények és a székelyföldi magyarok helyzete kísértetiesen hasonlít – földjük helyzete és népességi arányai vonatkozásában. Ehhez vettem én nagy levegőt és írtam le, hogy a karabahi örmények olyanok, mint a székelyföldi magyarok.

Egyetlen jelentős különbség van, Karabahban véres háborúk folytak a terület birtoklásáért, Erdélyben inkább csak az aktuális román csapatok vérengzéseiről beszélhetünk.

Röviden a karabahi helyzet kialakulásáról.

Örményország az ókor végén, a középkor elején a kaukázusi térség nagyhatalma volt. Jelenlegi területénél lényegesen nagyobb, a Kaukázushoz közeli térség túlnyomó részét uralta az örmény nép. A birodalom már Krisztus előtt létezett, az első keresztyén közösségek Kr.u. 40 körül keletkeztek, Kr.u. 301-ben már a keresztyénség volt az államvallás. Az örmény egyház néhai súlyára jellemző, hogy Bethlehemben a Születés Templomát fenntartó három keresztyén felekezet egyike az örmény egyház.

Természetesen az örmény államiság is megszenvedte a népvándorlásokat, a hatalmi manipulációkat. Hol elvesztették függetlenségüket, hol visszanyerték és ők igáztak le más népeket. Az örmény állam az 1500-as években oly mértékben legyengült, hogy területét Törökország és Perzsia felosztotta. Az 1920-as függetlenné válásig (ami csak az egykori terület töredékét érintette) nem is beszélhetünk független Örményországról. A függetlenség aztán a török háborúval kezdődött és a szovjet betagozódással fejeződött be 1922-ben. Közben történt az örmény genocídium, amikor is Törökország 300.000 örményt gyilkolt meg (update, forrás wikipedia: "A törökök szerint 200–300 000-en, míg a tudományos körökben elfogadott nézet szerint 600-800 ezren vesztették életüket") és 100 ezernyi menekült külföldre.

Hegyi-Karabah a 20. század elején a cári Oroszország megszállását „élvező” Azerbajdzsán területéhez tartozott, de ez volt az utolsó örmény kánság. Külön érdekességként lehetne boncolgatni, hogy egy gyakorlatilag teljesen örmények lakta terület hogyan válhatott szigetté egy másik nép területén belül és hogyan kerül távolra a mai Örményország területétől, de ez most nem vinné előre a téma tárgyalását. Egy azonban biztos: már 1917-ben véres háborút gerjesztett Karabah és lakóinak helyzete.

Tekintettel arra, hogy a megalakuló Szovjetunió bekebelezte mindkét nemzet területét, a szovjet időkben legfeljebb szájalás mehetett, de lényegi lépések a kérdés rendezésére nem történhettek. A téma és az ellentét a szőnyeg alá került, 1988-ig nem is hallunk róla. 1988-ban azonban különös dolog történt, a Szovjetunión belül. A karabahi örmények – figyelem, az azeri szovjet köztársaság polgárai – kinyilvánították Örményországhoz történő csatlakozási szándékukat, ez az akkor még csak terv véres zavargásokat okozott. Az akkor már persze a szétesés felé masírozó gorbacsovi Szovjetunión belül. A terveket ráadásul tett is követte, az örmények 1989-ben kinyilvánították az Egyesült Örmény Köztársaság megalakulását, ezt azonban akkor még a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa megakadályozta. A Szovjetunió felbomlásának kezdetén Azerbajdzsán, Örményország és Hegyi-Karabah is függetlenné vált, illetve nyilvánította magát. Csakhogy Azerbajdzsán függetlenné vált területének részeként voszonyult Karabahhoz, míg az ott élő örmények ezt másként gondolták.

1991-ben tehát véres háború kezdődött Azerbajdzsán és Karabah örmény lakossága között. A háború persze mindenképpen érintette Örményországot is, hiszen az természetesen támogatta Karabahot. Azerbajdzsán erre válaszul lezárta a határokat – ezzel együtt a vasúti és légi közlekedést is. Ez a határzár azt eredményezte, hogy Örményország kereskedelmi forgalmának 85 %-a ellehetetlenült. Ehhez a blokádhoz csatlakozott délen Törökország is 1993-ban, tovább súlyosbítva Örményország helyzetét.

A háborúnak még nincs vége, bár 1994 óta néhány kisebb összecsapástól eltekintve fegyverszünet van.

Nézzük a két ország jelenlegi helyzetét, ez az igazán érdekes és véleményem szerint ez alapvetően határozza meg a két ország politikusainak magatartását.

Azerbajdzsán gazdag, erős anyagi háttérrel, jelentős tartalékokkal rendelkező ország. Demokratikusnak talán nem mondhatnám, az óriási szénhidrogén vagyonból keletkező bevételek és a politikai hatalom egy szűk csoport kezében összpontosulnak. Persze az ország gyarapodik, polgárai pedig egyre jobb körülmények között élnek. Örményország azonban szenvedi a máig tartó embargó hatását, magas a munkanélküliség, de szabad piacgazdaság működik.

Safarov diadalmas bevonulása Bakuba

A fentiekből megérthető, hogy a két ország között nem vallási jellegű a konfliktus, annak eredete a régmúltra nyúlik és kizárólag etnikai hátterű. Deák András Oroszország szakértő véleménye szerint ha a két ország azonos vallású lenne, a konfliktus akkor is fennállna.

A végére marad az eldöntendő kérdés, kinek van igaza? Nem merném egyik ország mellett sem elkötelezni magamat. A háborúzó felek egyikéről sem mondható el, hogy kegyetlenebb lett volna a másikkal, mindkét fél felrúgott minden felvilágosolt szabályt. A háborúban mindkét fél szenvedett kudarcokat, győztesnek egyik sem mondható. Kétségtelen, Budapesten egy azeri katonatiszt gyilkolt meg sunyin és brutálisan egy alvó örmény katonatisztet. Tette ezt úgy, hogy népe erkölcsi normái szerint jogosan, sőt hősként cselekedett. Európaiként az erkölcsi háttere nem érthető.

Az, hogy a gyilkosság megtörténhetett már egyébként is az európai (tágabban értelmezve az atlanti) ember butaságának következménye. A békepartnerség keretében két egymással háborúban álló ország katonáit is összegyűjtötték – hogy angolul tanuljanak. Talán volt az a naiv ábránd, hogy a közös élmény segíti a közeledést. Megfeledkeztek arról, hogy a kaukázusi térség erkölcsi normái, társadalmi feszültségei mindezt lehetetlenné teszik. A gyilkosság úgy vált lehetségessé, hogy mi, felvilágosult európaiak megint nem néztünk a lábunk elé.

Magyarország kiadott egy elítélt bűnözőt saját országának, ahol őt hősként tisztelték. Talán lehetett volna gondolni, hogy az fog történni, ami történt. Magyarország néhány napra részesévé vált egy Európa és Ázsia határán zajló évszázados ellentétnek. Politikusok nálunk és a világon természetesen politikai haszonszerzásre használják fel az ügyet. Trollok, politikailag elfogult bloggerek úgy tárgyalják a kérdést, hogy fogalmuk sincs annak hátteréről. Igaz, számukra nem is az a fontos, inkább az, hogy újra és újra bizonyítsák az ellenkező politikai tábor becstelenségét.

Most Azerbajdzsán ünnepel, feltehetően átverték a magyar kormányzatot, de lehet, hogy alkut kötöttek. Az esettől függetlenül a karabahi székelyek élete nem lesz se jobb, se rosszabb. Újabb sérelem történt. Sajnos nem ez volt az utolsó.